„Rend, mert rend van benne, nem zavaros és fejetlen, mert egy meghatározott programot valósít meg, vagyis megszabja a szellemi és lelki értékek megvalósulásának irányát.”
(A Napkereszt Rend a napkeresztről)
Az történt, hogy Ákos már majdnem visszautasította a közizé ajánlatát arra vonatkozóan, hogy írjon meg már, naaaa, vagy 320 szignált nekik, de aztán meglátta az új logójukat, s mivel a napkeresztet vélte felsejleni a szimbólumok mögött-alatt-fölött, isten tudja, hogy megy ezeknél, beadta a derekát.
Valójában ezt az egészet el akartam felejteni, mert annyira feldühített, hogy már megin’ idiótába vesznek, de aztán a fészen újra szembejött a dolog, és kikényszerítette belőlem, mint Ákosból a napkereszt.
Én ezt az egészet úgy képzelem, mint amikor a prosti alkudozik, de én egy rosszindulatú egyén vagyok. A kuncsaft meg ő is tudják pontosan, hogy dugni fognak, de nem mindegy, mennyiért. S bár ez a prosti nem az utcán kelleti magát, hanem a legfelső, úri körökben, ahol rendre jól ki is bélelik, azért az üzlet, az üzlet. 320 menet meg nem tréfa. Ha szociálisan érzékeny madám lennék, én azt mondanám, figyelj, te, lány, az van, hogy már azt sem tudod, hová rakd a pénzed, az unokáid is jól fognak élni a hentergésedből, amit állítólag nem is csinálsz rosszul, de itt vannak ezek a szerencsétlenek, akiknek meg hiányzik a betevő, vállalj be egyet, csak a rend meg a hírnév kedvéért, mondjuk, minden szempontból a legvaskosabbat, a többit meg osszuk szét a többiek között, a kuncsaft is jóllakik, a numera is megmarad, a világ rendje így se’, úgy se’ fog helyreállni, de legalább mindenki kefél egy jót. Ám ez az éghajlat nem kedvez a szociálisan érzékeny madámoknak, és bazira kussol mindenki az ügylet kifundálásakor, így a mi prostink szabódik egy kicsit, de nem, de igen, de nem, de igen, aztán, üsse kavics, rászánja magát, és addig reszel, fúr, farag, amíg mind a 320 el nem készül, mindenki nagy megelégedésére.
Ennél a verziónál csak egy rosszabb van: ha tényleg az történt, amit a sikeres zenész mond. Hogy a megfelelő dramaturgiai pillanatban jött ez a napkeresztes cucc, és azért... Mert akkor azt kell gondolnom, hogy a sikeres zenész egyszerűen elmebeteg, és komoly üzletekről – tételezzük fel, hogy 6 forintnál többet kap egy szignálért; majd az Átlátszó kideríti, mennyibe fájt ez a köznek – nem jól átgondoltan, netán az ihlettől függően dönt, hanem valami ködös és misztikus sztorira hagyatkozva. Ez már súrolja nálam a beszámíthatóság állapotát.
Egy jó viszont van az utóbbi verzióban. Legalább most már tisztában vagyunk azzal, mi lesz az a jel, amit ha fellőnek az égre, akkor fusson-bújjon mindenki, mert felhangzik akkor Tudjukki összes szignálja, és kő kövön csak akkor marad, ha a Trigránit szállítja egyik helyről a másikra.
(dróm)